Magyarország valamelyik elhagyatott, vidéki elkerülőútján egy kamaszokkal teli sportkocsi száguld a koromsötét éjszakában. Éppen elég fenyegető kezdet ez egy regényhez, de még így is váratlan, ami a folytatásban következik. Totth Benedek nem bánik kesztyűs kézzel sem regényalakjaival, sem az olvasókkal első könyvében. A kamaszregény, a krimi, a lélektani thriller és a fejlődési regény elemei keverednek ebben a különös, nyomasztó és olykor mégis humoros, kegyetlen, de nem öncélú prózában. Ha valaki a mai Magyarországra, s a benne meglehetősen elhagyatottan, néha boldogan, többnyire boldogtalanul, olykor szomorúan, de gyakrabban inkább dühösen ténfergő tizenévesekre ismer, nem téved nagyot. Mégsem a társadalomkritikán van a hangsúly, hanem a nagyon is személyes szembenézésen azzal a kamasszal, aki mi magunk is voltunk, vagy lehettünk volna ezen a sivár, nem vénnek való vidéken, ahol még a vaddisznók sem azok, amiknek látszanak.
Napok óta csak gondolkodom az egészen. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ilyen a jó kortárs irodalom? Csak akkor vált ki igazi visszhangot, csak akkor figyelünk fel rá, ha ilyen nyomasztó, helyenként nagyon durva, sőt trágár? Csak tűnődöm, hogy tényleg ilyen a mai fiatalok élete, gondolkodásmódja. Tényleg csak a drogok, a csajozás és a szex körül forog minden? Tényleg erről szól az életük? Nagyon megdöbbentő, nagyon-nagyon furcsa a könyv. Nyomasztó, kegyetlen és sötét, ugyanakkor nagyon olvasmányos könyv, "beszippant" és nem hagy nyugodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése