2013. augusztus 6., kedd

Niccolò Ammaniti: Én és te

Fülszöveg:
Ne halj meg. Kérlek. Ne halj meg. Majd én segítek. Bízd csak rám…
A magának való és kissé neurotikus, tizennégy esztendős Lorenzo azt hazudja, hogy iskolatársaival síelni megy, ám ehelyett római bérházuk pincéjébe zárkózik be, hogy ott, a kellemetlen külvilág konfliktusait és képmutatását kirekesztve, egy héten át csak heverésszen, olvasgasson, kedvenc időtöltéseinek éljen. Nem számol azonban egy váratlan fordulattal: a pincébe egyszer csak betoppan alig ismert féltestvére, a huszonhárom éves Olivia is. A drog, a világ és önmaga elől menekülő, törékeny és esendő Olivia megjelenése nyomán minden megváltozik. Lorenzo kénytelen levetni a problémás kamasz álarcát, és tenni valamit, mert nagy baj van…
Kis terjedelme ellenére valóságos fejlődésregény az Én és te, melynek szerzője a nagy sikerű előzmények – az Én nem félek vagy a Magammal viszlek – után most újabb emlékezetes kamaszhős ábrázolásával ad bizonyságot rendkívüli tehetségéről.
A Strega-díjas író könyvét Olaszországban eddig már több mint félmillióan olvasták. Sokatmondó tény, hogy a világhírű alkotó, Bernardo Bertolucci éppen az Én és te megfilmesítésével tért most vissza hosszú évek után a rendezéshez.
************
„Életemben először készítek filmet olyan történetből, amelyet félmillióan olvastak vagy olvasnak épp… Lenyűgözött ez a két gyerek…”
(Bernardo Bertolucci)

Ez igazán nagyon megdöbbentő. Nagyon tömör és nagyon mély. Nem találok rá szavakat. Egy este elolvastam, nem lehet egy pillanatra sem letenni. Az utobbi hónapokban olvastam egy pár gyerekekről és kamaszokról szóló könyvet. Egyik jobban tetszett, mint a másik. Talán nem ez a legjobb közülük, sőt Ammaniti másik kis regénye az Én nem félek is sokkal jobban tetszett, de ez nem vonja kétségbe ennek a kis rövidke írásnak az érdemeit. Lorenzo és Olivia két problémás fiatal, valós és komoly problémákkal, akik sajnos nem tudnak magukon segíteni, de nem kérnek a mások segítségéből sem. Fájt a szívem mindkettőjükért. Szerettem volna, ha képesek lettek volna egymáson segíteni. Nagyon szerettem volna, ha megtalálják a helyüket a világban. Elgondolkodtató, hogy mi történt volna, ha Olivia szülei nem válnak el…ha Lorenzonak sikerül átlagos kamasznak lennie….ha…Túl sok a ha… 
Most tudatosult bennem hogy nagyon tetszik a kortárs olasz irodalom. Mostantól Alessandro Baricco melett egy új olasz kedvencem lett Niccolo Ammaniti személyében. Nagyon szeretném elolvasni a többi könyvét is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése