2013. augusztus 6., kedd

Fehér Klára Hová álljanak a belgák?

Fülszöveg:
A brüsszeli kaszárnyákban az őrmester sorakoztatja az újoncokat. Flamandok jobbra, vallonok balra – harsogja. Kovács Péter, akinek a szülei ötvenhatban disszidáltak, egy darabig tanácstalanul topog, aztán kilép az őrmester elé: Őrmester úr, kérem, hová álljanak a belgák?
Valóban, embertársaim, hová álljanak a belgák? Ezt a tragikusan komoly és mély viccet választottam regényem címéül és mottójául.
A második világháború után és azóta is százezrek és milliók futottak szét a világban, családok szakadtak szét, óceánok és kontinensek választják el szülőtől a gyereket, testvértől a testvért. És ebben az új életet, új hazát, más sorsot keresésben az emberek elkezdik a múltjukat kutatni. A gyökereket. levéltárakban régi papírokat keresnek. Mintha fontos lenne, hogy ki honnan jön…(…)Ez a regény – regény. Alakjait kitaláltam. ha valakire hasonlítanának: véletlen, nem ő az. Ez a regény – regény. története is kitalált. De a félelmes benne az, hogy akár szó szerint is megtörténhetett volna.

Együtt. Együtt. Együtt. Együtt. Együtt.
Egy család története, amely a háború borzalmai ellenére is együtt akart maradni, együtt szerettek volna bújkálni, élni vagy meghalni. Egy szép és felkavaró történet emberségről, szeretetről önfeláldozásról. Egy ilyen család történetén keresztül betekintést nyerhetünk a háború borzalmaiba, zsidóként hogyan bujkáltak egy elhagyatott raktárépületben, hogyan küzdöttek meg az éhséggel, hideggel, félelemmel, de együtt volt a család és volt egy jó és nemes asszony, Szelid Julianna, akinek szinte mindent köszönhettek. Majd a háború utáni, az egész XX. századi magyar történelmbe nyerhetünk egy kis bepillantást, arról, hogy hogyan szakadtak szét családok (akik együtt szerettek volna lenni), hogyan kezdtek új életet a világ különböző pontjain és váltak idegenekké, „belgákká”.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése